Cikkek


2012 decemberétől lehetőség van arra, hogy a teherfelvonók fülkéjében személyek is utazhassanak!


IBSEN újságcikk

Kérjük olvassal el a SZINHÁZ magazin cikkét a Békéscsabai Szinházról.


ÁTADTUK A BÉKÉSCSABAI JÓKAI SZÍNHÁZ SZÍNPAD-GÉPÉSZETÉT

Átadtuk a békéscsabai Jókai Színház színpad-gépészetét.


VELED, URAM! – AZ „ISTVÁN, A KIRÁLY” FOLYTATÁSA

A magyar történelem egy darabját bemutató rockoperát eddig csak szabadtéren, grandiózus előadásokban játszották. Most, az átdolgozva a Thália Színház behatárolt színpadán kellett a monumentalitás érzetét visszaadni.

 

A nemzeti érzület és összefogás színdarabjává vált „István, a király” után Szörényi Levente és Bródy János megírta a rockopera folytatását „Veled, Uram!”címmel. Az eredeti művet eddig szabadtéren adták elő 2003-ban Esztergomban, majd ezt követően a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében.
2012. március 30-án a Thália Színház adott otthont az átdolgozott darab bemutatójának, amely Somogyi Szilárd rendezésében került színpadra. A műhöz Szörényi Levente hat új dalt is írt, kifejezetten erre a premierre.
A „Veled, Uram!” Magyarország történetének egyik legfontosabb időszakába kalauzol, és egyedülálló módon öt Árpád-házi királyunk is megjelenik benne. István, Orseolo Péter, Aba Sámuel, András és Béla – utóbbiak gyermekként – valós alapokon nyugvó története izgalmas királydráma, valódi akciókkal, szélsőséges érzelmekkel megjelenítve.
A műben fontos szerepet kapnak a sámánok és táltosok. Magyarországon sokan még István uralkodása után is elutasították a keresztet és ősi jogra hivatkozva gyakorolták saját hitüket. A nemzeti összefogás lehetősége, illetve a külföldi érdekek hatása körül zajló események és a mai kor cselekménye között számos párhuzam fedezhető fel.
A dallamos rock zenével átitatott mű a Budapesti Operettszínház és a Thália Színház közös produkciójában valósulhatott meg. A látvány, a kiállítás egyszerre ezeréves és 21. századi, s egy zenés, izgalmas történelemóraként is felfogható.
A darab színpadra állításának feladatáról Somogyi Szilárd a darab rendezője elmondta: A darab alapvetően szabadtérre készült, az esztergomi Bazilika előtt játszották, illetve a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében az Atilla – Isten kardja, István, a király, Veled, Uram! trilógia részeként. Azt a típusú monumentalitást, amit ezek a terek képviseltek, sokkal kisebb apparátussal kell megteremteni egy kőszínházi bemutató során, és ez bizonyos jelenettechnikai változásokat igényelt. Eddig egy színháznak sem volt lehetősége arra, hogy egy ilyen próbafolyamatot végigvigyen, nagyon nagy öröm, hogy a Budapesti Operettszínház lehetőséget biztosított erre. Filmszerűbbé, gyorsabbá tettük az előadást, s új jelenetek születtek. Forgószínpaddal dolgozunk, 42 forgás lesz benne és montázsok, tehát egyszerre több helyszínen zajlanak párhuzamosan az események. Így a viszonyrendszereket is jobban meg tudjuk jeleníteni. Ez ugyanis egy királydráma, ahol többen is pályáznak István trónjára, többfajta érdekcsoport ütközik össze, nemcsak a keresztények és pogányok harcáról van szó. Beleszól a nyugat, a pápa, a német-római császár, és más szelek is fújdogálnak, míg egy sokszögű, szinte szociometriai őrültekháza keveredik ki a végén.”
A díszlet alapját öt, fekete gránittömb szerűen megformált plasztikus elem képezi: lépcsők, kapuk, falak, bástyák ezek, melyek az előadás során, többféle képen csatlakozva egymáshoz, hozzák létre a fekete kristálypalota egyes részleteit. A tömbök mozognak és minden oldaluk játszik. A díszlettervező, Rózsa István a feladatról: „A Veled, Uram!” tervezése olyan kihívást jelentett számomra, ami lehetőséget adott arra, hogy egy markáns formavilágot hozzak létre, amely kifejezi a világrendek és egyben az idősíkok ütköztetését, ugyanakkor egy jövőjét kereső nép küzdelmét is megmutatja a jelenben.
Szerencsésnek mondhatom magam abban a tekintetben is, hogy olyan jelmeztervezővel dolgozhattam, mint Velich Rita, aki nagyon érzékeny megközelítésével csatlakozott ezekhez – az egyébként nem szokványos és nem öncélú – kifejezési eszközökhöz, így a jelmez a díszlettel tökéletes egységet alkotott.
Azt hiszem, feladtam a leckét Somfai Péter világítástervezőnek, akinek feladata volt a tükrökkel tűzdelt fekete gránit faktúrájú díszlet megvilágítása, amit sokan lehetetlennek tartanak. Technikailag olyan kísérleteket folytattunk, amire ritkán van alkalom. A sötétített fóliázott polikarbonát lapok mögé rejtett csillámos plasztikával szerettük volna mintegy megidézni a múlt helyszíneit, jegyeit, amelyek látomásként derengenek fel, ugyanakkor érzelmi töltést is hordoznak.
Tervezőként szerencsésnek tartom magamat, mert olyan darabokban dolgozhatok, amiben kiélhetem a szabad fantázia lehetőségeit, és amiért ezt a pályát választottam.”
Velich Rita, a jelmezek tervezője is arra törekedett, hogy izgalmas, elképzelt világba kalauzolja a nézőket. Az izgalmas szabásmintákat követő jelmezek egyszerre hordozzák egy letűnt kor emlékeit és – anyaghasználatukban – a modernséget.
A díszletek gyártása több műhelyben készült. A Figura Díszletgyártó Műteremben, az Operaház és a szegedi Scabello Bt. műhelyeiben, az óriás (14x18 m-es) királyi palástot Magyar Romána és csapata készítette. A feladat bonyolultsága, és az idő rövidsége elkerülhetetlenné tette a gyártás kényszerű megosztását, ami rengeteg problémát és plusz munkát okozott a gyártás menedzselése során.
A díszlet legbonyolultabb részét képezi egy hidraulikus gép is, mely összecsukva alig több mint 3 méteres szélességű, kinyitva viszont 6 méteres, és automatikusan nyílik belőle a korlát. Ennek a „libikóká”-nak nevezett díszletelemnek a kivitelezése a Dobai Hidraulika Kft.-re hárult. A libikókának több különlegessége is van. Először kinyílik, majd billen, mint egy libikóka, és fel-le mozog. Közben István és Vászoly duettet énekel rajta, így a technika minden látványos és kidolgozott megoldása a művészi elképzelés megvalósulást szolgálja. A gépezet maga teljes csendben, akkumulátorról működik, és távirányítással vezérelhető.
Eleinte mechanikus mozgatásra gondolt a díszlettervező, a kivitelező több alternatívára adott terveket és árajánlatot. A meghajtásra kigondolt változatok közül a hidraulikus rendszer lett az optimális választás, a hidraulikus rendszerekre jellemző nagy teljesítménysűrűség, kis helyigény és a tápegység távolabbi elhelyezhetősége miatt. A nagyobb feladatot a libikóka két végének kinyitása és becsukása jelentette, a két véglap mozgatását sikerült egy munkahengerrel megoldani. A kinyitott libikóka mozgatását egy másik munkahenger végzi. A bemutató előtt pár héttel kaptuk azt a kérést, hogy a két színész számára, akik a libikóka két végén állnak készítsünk korlátot is. Nem kis fejtörés után sikerült olyan szerkezetet kialakítani, amely a véglapok kinyitásakor felállítja a korlátokat is – tájékoztatott Dobai László, a szerkezet konstruktőre. A libikóka acélszerkezetének felöltöztetését az Operaház műtermei végezték.
Bár az első elképzelés az volt, hogy az egyes díszlettömbök mozgatása az előadás folyamán távirányítással, programozhatóan történt volna, de az egyes elemek nagy súlya miatt erről le kellett mondani. A díszletelemek meghatározott koreográfia alapján gurulnak, mozgatásuk kézi erővel történik. A hidraulikus gépezet és a többi díszletelem mozgását akadályozták volna a kábelek, így teljes egészében akkumulátor táplálja a benne rejlő gépeket, fényforrásokat. Az első elképzelések szerint a tömbök távirányítással mozgattak volna a színpadon, viszont a nagy súly miatt az elvárt pontosságot csak a kézi erővel lehetett biztosítani.
„Ebben a darabban egészen különleges szcenikai megoldásokra volt szükség, elég, ha csak a parázson járás jelenetére vagy a Szent Korona levegőbe emelkedésére gondolunk. A színpadi tűz effekteknek is fontos szerepe van a történetben, melyek nem csak látványosak, hanem természetesen biztonságosak is. Az előadás helyszíneit, képeit öt varázslatos nagyméretű gurulós díszletelem sokféle összeillesztése és forgatása adja. A különböző pozíciók ütemre történő „átúszása” különös dinamikát ad az előadásnak. Ezért külön méltatást érdemel a díszítők által előadott 140 perces díszletmozgató változás-koreográfia is, mely során a nézők szinte észre sem veszik őket.” - mondta Német Tibor szcenikus.
A feketére festett díszletelemek fényes fekete, polikarbonát-borítást kaptak, így kívülről megvilágítva tükröznek. Ha azonban a beépített LED világítást bekapcsolják a plexi mögött, láthatóvá válnak a finom, plasztikus faragások, a rusztikus textúrák. Ez egy nagyon izgalmas hangulati játékot tesz lehetővé: a durván faragott fekete gránittömbökből a gótikus finomságú, részletek segítségével cizellált plasztikájú építmények alakulnak ki.
A feketére festett, kívülről fényes, fekete gránithatású díszlettömbökben, a beépített világítás kizárólag LED-es fényforrásokból áll. Ezeknek az igen gazdaságos fényforrásokra azért esett a választás, mert az önjáró elemek tápellátása csak akkumulátorokról volt megoldható. A választást igazolja, hogy akár három-négy előadást is képesek az akkumulátorok töltés nélkül kiszolgálni. Fontos szempont volt az is, hogy a LED-ek színe az RGB széles tartományában választható. Bizonyos részeken RGB+W, tehát a negyedik, meleg fehér szín is bekerült, így még szélesebb lett a lehetőség. Minden díszletbe épített világítást távirányítással lehet a fényszabályzó pultról vezérelni. A DMX jel wifin keresztül jut el a fényforrások egységeihez.
A világítást tervező Somfai Péter feladata sem volt egyszerű: „Volt szerencsém már az eredeti bemutatóban is ebben a szerepkörben dolgozni, és alig vártam, hogy végre kőszínházban is létrejöjjön a mű. A LED-es technológiát azért választottam, mert a fényes fekete díszletre így igen intenzív, különleges színű fényhatásokat lehetett ráültetni. A kábelek elhagyása, az akkumulátorok, illetve a fényszabályzóval kommunikáló távirányításos rendszer csak növelte a problémáinkat. A színpadra kerülés előtt pedig elkészítettünk egy kísérleti díszletelem részt, hogy ne érjen meglepetés, miképpen viselkednek a fényben a felületek.”
A díszlet színpadra állításánál fontos szerepe volt a két színház technikai együttműködésének. A produkció szcenikusa Német Tibor, a Thália Színház műszaki igazgatója, míg a világítás tervezője Somfai Péter, a Budapesti Operettszínház műszaki igazgatója volt.
A dinamikusan és folyamatos mozgásban lévő díszletkép és a szereplők nagy száma kihívást jelentett a hangosítás terén is. Fazekas László hangmérnök elmondta, hogy jelentős feladat volt a közel 120 csatornát felhasználó előadásban – az igen tagolt és hatalmas díszletelemek között – a jól működő kontroll rendszert a szereplők részére biztosítani.
Mélységben és magasságban, valamint az előszínpadon több síkban kellett a kontroll hangfalakat elhelyezni, melyek alkalmazkodva a körülményekhez, nem lehettek fizikailag nagyméretűek. A helyzetből adódóan látható volt, hogy a tér és a díszlet tagoltsága miatt ezt a kontrollkeverést, mint feladatot, egy ember nem tudja elvégezni a korlátozott látási és hallási viszonyok miatt.
A megoldást „két sík” létrehozása jelentette. A monitor rendszer síkonkénti külön-külön keverésével értük ele, hogy maximálisan segítse a szereplőket és a nézőtéri hangképbe a legkevésbé szóljon bele és így a rockoperai hangzás teljességgel élvezhető legyen.

A teljes feladatot 3 db Innovason digitális keverő látja el, ezek egymással kommunikálva fogadják a zenekar és a 42 db mikroport jeleit, melyeket a saját felügyeleti rendszerükön kívül, a teljes spektrumban – rádiófrekvenciás analizátorral is – folyamatosan figyelhetünk és ellenőrizhetünk, valamint a hibajelenségeket rögzíthetjük is.”

Az előadások lebonyolítását végző műszaki csapatot az Operett és a Thália Színház munkatársai vegyesen alkotják. Az öltöztetők, fodrászok, világosítók, hangosítók és díszítők problémáktól mentes és magas színvonalú munkája a két színház műszaki gárdájának kiváló együttműködését bizonyítja.
A nagyszabású produkció megvalósításához gratulálunk és köszönetet mondunk Német Tibor és Somfai Péter műszaki igazgatóknak a cikk megírásához nyújtott segítségükért!

-szji-

Vissza a lap tetejére
Minősítés
Blain GmbH. Seim Srl. Super Seal Kft.
Kapcsolat
Ügyfeleink az egész ország területén számíthatnak szolgáltatásainkra!
Dobai Hidraulika Kft.
Levélcím: 1039 Budapest, Mátyás Király út 94.
Telephely: 2013 Pomáz, Ipartelep 3461.
Tel: +36 26/525-232
Mobil: +36 20/943-91-57
Készítette: COROM Investment